Ideje írnom erről a krimiről, imádom. Halogattam, mert olyan nehéz leírni… Egy biztos: bárkinek kölcsönadtam, ajánlottam, mindenki odavolt érte, nő, férfi, fiatal, nyugdíjas, krimirajongó vagy épp romantikus lelkületű…

De miért?

Erre nehéz válaszolni. Ami jó, az jó és kész.

Először is a történet röviden annak, akinek teljesen ismeretlen – bár már elkészült a svéd és az amerikai film is Stieg Larsson krimije alapján:

Mikael Blomkvistot, a jó nevű, sikeres gazdasági újságírót, akit rágalmazás miatt egy sajtóper során elítélnek, rábeszéli Henrik Vanger, a Svédország egyik északi kisvárosában élő milliárdos iparmágnás, hogy nyomozza ki, mi történt 40 éve eltűnt, esetlegesen gyilkosság áldozatául esett unokahúgával, Hariettel, mert nem tud belenyugodni a lány elvesztésébe. Mikael bár nehezen, de elvállalja a nyomozást és a féléves elszigetelődést, és beköltözik a Vanger család kis szigetének vendégházába. A rengeteg dokumentum és a szigeten élő családtagok segítségével próbálja megoldani a rejtélyt.

A történet kicsit lassan bontakozik ki, a svéd nevek pedig tovább nehezítik az olvasó helyzetét, de ekkor bekapcsolódik a történetbe Lisbeth Salander – a zseniális hacker, a címadó tetovált lány is, ami hatalmasat dob a sztorin. Annyira ellentmondásos a személyisége, rejtélyes a saját családjának, gyerekkorának a története, hogy ő lesz a krimi a krimiben, ő teszi annyira különlegessé ezt a könyvet és a következő kettőt is – ugyanis egy trilógia első, önmagában is kerek történetét olvashatjuk. Az ő szerepe az ügy megoldásában nélkülözhetetlen: különleges intelligenciája meglátja az összefüggést a Hariett naplójában talált nevek és számok között... És ekkor újra elszabadul a pokol, melynek gyökerei még a lány eltűnésénél is régebbre nyúlnak vissza. A történetről ennyit. Meg még annyit: a könyv eredeti címe: A férfiak, akik gyűlölik a nőket…

Miért annyira jó? Mindent megkap az olvasó: családregényt, több krimit - így a Vanger család rejtélyét, ami generációkon átível, Lisbeth (rém)regényét – ami végignyúlik a három köteten, Mikael karriertörténetét, aminek megvan a saját megoldandó krimis vonulata (na, ki oldja meg???) -  és ezek a szálak izgalmasan összefutnak, keverednek, gubancolódnak. A mellékszereplők is mesterien vannak ábrázolva, egytől-egyig életszerűek. Letehetetlen.

Lisbeth pedig irigylésre méltóan kemény: bár apró és vékony,mégis hihetetlenül erős és okos, igazi túlélő - kicsit talán mesebeli lény. Hihetetlenül deviáns – amire minden oka megvan – mégis szorít neki az ember lánya.

A kávéból kicsit sok volt: minden második oldalon főznek egy kannával… Meg nem vagyok prűd, de Blomkvist még a legyet is röptében... A kolléganőm, miután elolvasta, teljesen rákattant a kávéra, vett is egy csodamasinát, szóval csak óvatosan :)

BREAKING: mostantól pontozok, nem félek felül kezdeni, ez 10/10.

Szerinted?

Kép: innen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.