krimi, amit kb. 12 évesen olvastam. Hú, akkor rettenetesen féltem, halálra izgultam magam. Már eleve elbűvölt az író neve: Sir Arthur Conan Doyle, mikor a könyv után nyúltam a könyvtár polcán. Aztán, mikor újra olvastam, már nem volt akkora hatása, de mégis nagyon tetszett. Akkor nem is annyira krimiként tekintettem erre a történetre, hanem valami romantikus rémtörténetként. Van egy hangulata: lápvidék, semmi villamosság, hatalmas ódon kastély kevés lakóval, a mocsárban elpusztuló lovak, szökött fegyenc, kevéske falusi lakos, sápadt, éjjelente zokogó szakácsnő, szépséges, a bátyjától félő hajadon stbstb. Ja, ha hiszitek, ha nem, a gyerekkönyvtárból kölcsönöztem anno a 80-as években, mint delfin könyvet :))) Előtte olvastam a Jane Eyre-t, a lápvidék már akkor is elvarázsolt.

A történet egy családi átokból és egy gyilkosságból bontakozik ki: Sherlock Holmest felkeresi dr. Mortimer, egy fiatal orvos, aki értetlenül áll öreg barátja halála előtt. Sir Charlesra a kastélya melletti tiszafaalléban találnak, testét egy hatalmas kutya lábnyomai veszik körül. Vajon a Baskerville családot sújtó átok - a sátán kutyája végzett vele?  Doktor Watson az ifjú örökössel, Sir Henryvel próbálja kideríteni a rejtélyt az ősi kastélyban, míg Sherlock Holmes a Baker Streeten viszi a magánnyomozói praxisát. A döntő pillanatban ő is megérkezik a titkokat rejtő komor lápvidékre... Vajon Sir Henryre is utoléri a család végzete? Ha még nem olvastad, kötelező!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.