Ideje írnom erről a krimiről, imádom. Halogattam, mert olyan nehéz leírni… Egy biztos: bárkinek kölcsönadtam, ajánlottam, mindenki odavolt érte, nő, férfi, fiatal, nyugdíjas, krimirajongó vagy épp romantikus lelkületű…

De miért?

Erre nehéz válaszolni. Ami jó, az jó és kész.

Először is a történet röviden annak, akinek teljesen ismeretlen – bár már elkészült a svéd és az amerikai film is Stieg Larsson krimije alapján:

Mikael Blomkvistot, a jó nevű, sikeres gazdasági újságírót, akit rágalmazás miatt egy sajtóper során elítélnek, rábeszéli Henrik Vanger, a Svédország egyik északi kisvárosában élő milliárdos iparmágnás, hogy nyomozza ki, mi történt 40 éve eltűnt, esetlegesen gyilkosság áldozatául esett unokahúgával, Hariettel, mert nem tud belenyugodni a lány elvesztésébe. Mikael bár nehezen, de elvállalja a nyomozást és a féléves elszigetelődést, és beköltözik a Vanger család kis szigetének vendégházába. A rengeteg dokumentum és a szigeten élő családtagok segítségével próbálja megoldani a rejtélyt.

A történet kicsit lassan bontakozik ki, a svéd nevek pedig tovább nehezítik az olvasó helyzetét, de ekkor bekapcsolódik a történetbe Lisbeth Salander – a zseniális hacker, a címadó tetovált lány is, ami hatalmasat dob a sztorin. Annyira ellentmondásos a személyisége, rejtélyes a saját családjának, gyerekkorának a története, hogy ő lesz a krimi a krimiben, ő teszi annyira különlegessé ezt a könyvet és a következő kettőt is – ugyanis egy trilógia első, önmagában is kerek történetét olvashatjuk. Az ő szerepe az ügy megoldásában nélkülözhetetlen: különleges intelligenciája meglátja az összefüggést a Hariett naplójában talált nevek és számok között... És ekkor újra elszabadul a pokol, melynek gyökerei még a lány eltűnésénél is régebbre nyúlnak vissza. A történetről ennyit. Meg még annyit: a könyv eredeti címe: A férfiak, akik gyűlölik a nőket…

Miért annyira jó? Mindent megkap az olvasó: családregényt, több krimit - így a Vanger család rejtélyét, ami generációkon átível, Lisbeth (rém)regényét – ami végignyúlik a három köteten, Mikael karriertörténetét, aminek megvan a saját megoldandó krimis vonulata (na, ki oldja meg???) -  és ezek a szálak izgalmasan összefutnak, keverednek, gubancolódnak. A mellékszereplők is mesterien vannak ábrázolva, egytől-egyig életszerűek. Letehetetlen.

Lisbeth pedig irigylésre méltóan kemény: bár apró és vékony,mégis hihetetlenül erős és okos, igazi túlélő - kicsit talán mesebeli lény. Hihetetlenül deviáns – amire minden oka megvan – mégis szorít neki az ember lánya.

A kávéból kicsit sok volt: minden második oldalon főznek egy kannával… Meg nem vagyok prűd, de Blomkvist még a legyet is röptében... A kolléganőm, miután elolvasta, teljesen rákattant a kávéra, vett is egy csodamasinát, szóval csak óvatosan :)

BREAKING: mostantól pontozok, nem félek felül kezdeni, ez 10/10.

Szerinted?

Kép: innen.

krimi, amit kb. 12 évesen olvastam. Hú, akkor rettenetesen féltem, halálra izgultam magam. Már eleve elbűvölt az író neve: Sir Arthur Conan Doyle, mikor a könyv után nyúltam a könyvtár polcán. Aztán, mikor újra olvastam, már nem volt akkora hatása, de mégis nagyon tetszett. Akkor nem is annyira krimiként tekintettem erre a történetre, hanem valami romantikus rémtörténetként. Van egy hangulata: lápvidék, semmi villamosság, hatalmas ódon kastély kevés lakóval, a mocsárban elpusztuló lovak, szökött fegyenc, kevéske falusi lakos, sápadt, éjjelente zokogó szakácsnő, szépséges, a bátyjától félő hajadon stbstb. Ja, ha hiszitek, ha nem, a gyerekkönyvtárból kölcsönöztem anno a 80-as években, mint delfin könyvet :))) Előtte olvastam a Jane Eyre-t, a lápvidék már akkor is elvarázsolt.

A történet egy családi átokból és egy gyilkosságból bontakozik ki: Sherlock Holmest felkeresi dr. Mortimer, egy fiatal orvos, aki értetlenül áll öreg barátja halála előtt. Sir Charlesra a kastélya melletti tiszafaalléban találnak, testét egy hatalmas kutya lábnyomai veszik körül. Vajon a Baskerville családot sújtó átok - a sátán kutyája végzett vele?  Doktor Watson az ifjú örökössel, Sir Henryvel próbálja kideríteni a rejtélyt az ősi kastélyban, míg Sherlock Holmes a Baker Streeten viszi a magánnyomozói praxisát. A döntő pillanatban ő is megérkezik a titkokat rejtő komor lápvidékre... Vajon Sir Henryre is utoléri a család végzete? Ha még nem olvastad, kötelező!!!

Miért rendhagyó: nem könyvet, hanem filmet ajánlok a figyelmetekbe. Kriminek egyébiránt krimi, méghozzá a legjobbak közül. Méghozzá sorozat. Tíz részes és akár most el tudod kezdeni itt.

A híd a Malmöt Koppenhágával összekötő, majd 8 km hosszú Øresund híd. Persze a cím szimbolikus is, több síkon értelmezhető. Már eleve, maga a film is közös: dán-svéd koprodukcióban készült. A nyomozópáros is vegyes: a svéd nyomozónő, a magának való, sebhelyes arcú, Asperger szindrómás  Soga Norén  és a barátságos, családos dán Martin Rhode nyomoznak együtt. A bekövetkező gyilkosságok is közösek: az első halott(ak), melyet egy áramszünetet követően fedeznek fel, pontosan a híd közepén fekszik, a két ország határán.

Nem részletezném a történetet, elég annyi, hogy fantasztikusan izgalmas és szövevényes. Használati utasításként annyit elárulok, hogy a tíz rész egy nyomozás, egy ügy története, tehát erőteljesen összefüggnek a részek, így érdemes nem hetente egy részt megnézni, ami azért sem praktikus, mert csak október 31-ig lesz fent a sorozat a viasat play-en.

Minden tetszett benne: a színészek tökéletesen hitelesen játszanak, a jellemek kidolgozottak, összetettek és még fejlődnek is - annyira életszerűek. A skandináv krimik hangulata teljesen átjön - a hideg, a letisztult formák, színek, enyhén depresszív légkör, a társadalomkritika a kábítószeresekről, a bántalmazott nőkről, kihűlt házasságokról, a bevándorlókról stbstb.

A két főszeleprő a legjobb, itt az interjó a Sagát megszemélyesítő Sofia Helinnel: CIKK.

A kép forrása.

Most ismét a svéd krimiírónőtől, Camilla Lackbergtől ajánlok egy könyvet, méghozzá a második krimijét, A prédikátort. Az első könyvéről a A jéghercegnőről szóló bejegyzést elolvashatod itt. 

Ez a krimi szintén a svéd tengerparti kisvárosban, Fjallbackában játszódik - sőt, a főszereplők is ismerősek: Patrik, a fiatal rendőrnyomozó és párja, az írónő Erica, aki szülei halála után Stockholmból hazaköltözött szülővárosába, ebbe a nyáron turistáktól hemzsegő egykori halászfaluba, ahol, mint egy jó Miss Marple-ös Agatha Christie krimiben, mindenki ismer mindenkit. Az ő családi életük is szerepet kap a regényben, de ha nem olvastad az előző könyvet, akkor is érthető lesz a történet, nyugodtan vágj bele...

A történet felütése ütős: egy kisfiú egy szép nyári reggelen, a vadregényes, sötét Király-szurdokban játék közben talál egy meztelen, megkínzott halott nőt. A helyszínelők a holttest alatt pedig két másik, legalább húszéves női csontvázat fedeznek fel...

Így hát előkerülnek az 1979 nyarán eltűnt nők aktái, melyek a kettészakadt Hult családra irányítják Patrik figyelmét. A szemtanú, Gabriel Hult, a sikeres, ám merev, csak a számoknak élő üzletember 20 éve saját bátyját jelentette fel, mert az egyik áldozatot látta annak idején, Szent Iván éjszakáján Johannes kocsijába beszállni. Johannes azóta már halott. Vajon van-e a családnak köze az ügyhöz? Mi a köze a család rég halott fejének, a legendás Ephraim prédikátornak a jelen tragédiáihoz?

Közben egy tizenéves ismét a gyilkos markai közé kerül, Patrik pedig versenyt fut az idővel, hogy fényt derítve a hihetetlen összefüggésekre, időben megtalálja a fogva tartott lányt.

A történet igen döbbenetes, nem várt fordulatokat vesz, ráadásul izgalmas jellemeket, embereket rajzol meg az írónő tolla. A családi szennyes, a titkok és tragédiák szövevényében a tudomány is helyet kap...

Ez a regény nekem még jobban tetszett, mint Camilla Lackberg első krimije, mert még kifinomultabbra, kiszámíthatatlanabbra és fordulatosabbra sikerült, megtartva a számomra oly kedves kisvárosi bájt...

Ahogy itt ígértem, ismét elolvastam egy Lehane krimit, és nem bántam meg. A Megszentelt életek teljesen más, mint a Viharsziget, de legalább olyan fordulatos. Ráadásul ez is fantasztikusan van megírva. Van mélysége.

A történet nagy vonalakban: Desiree Stone, egy milliárdos huszonegynehány éves gyönyörű, félárva lánya eltűnik, a megkeresésére küldött magánnyomozóval egyetemben, valahol Floridában. Az apa, akinek csak hónapjai vannak hátra, felbéreli Boston egyik legjobb magánnyomozó párosát, Patrick Kenziet (aki a regény narrátora is egyben) és Angela Genarrot. A páros hamarosan rájön, hogy az ügy jóval bonyolultabb, mint gondolnák, senki és semmi nem az, aminek vagy akinek látszik.

A nyomok egy veszélyes szektáig vezetnek, mely vigaszt ígér a gyászolóknak, miközben anyagilag és lelkileg is magához láncolja tagjait  - majd még tovább, egészen a floridai Tampáig.

Tovább nem is részletezném, lényeg, hogy rendkívül akciódús és fordulatos maga a történet. Van benne minden: kábítószer, lövöldözések, gyilkosság, autós üldözés, verekedés, betörések, limuzinok, luxusszállodák, nyomornegyedek, ügyvédek: mocsok és csillogás. Mitől több, mitől más ez a krimi? Ami  a pluszt adja: a nyomozópáros egyénisége, jelleme, a rengeteg szarkasztikus és humoros párbeszéd, amitől nagyon pörög a történet. És persze az, hogy Patrick és Angela  "megszenteltek" - emberek maradnak minden körülmények között.

A kép Bostonról: www.freedigitalphotos.net.

Ismét egy skandináv, ismét Nesbø.

Nem tudom megunni ezeket a krimiket, pedig nem könnyed olvasmányok... Szememben simán vetekszenek a szépirodalmi regényekkel, és nem hiszem, hogy azért, mert igénytelen lennék. Nem értek hozzá, de érzem, élvezem, milyen jól vannak megírva ennek a fantasztikus norvég írónak a krimijei.

Egyrészt ott van a nagyszerűen megrajzolt Harry Hole, a nyomozó, aki annyira emberi. Folyamatosan a démonjai ellen küzd, keresi a helyét, ráadásul most apja haldoklásával is meg kell küzdenie.  A történet kezdetén Hongongban bujdosik, az alkohol helyett a lóversenyre és a hasisra van rákattanva. Az ő életére vannak láncra fűzve a bűnesetek, amelyeket bravúrosan, életét is kockára téve kinyomoz, mert hajtja valami, amit maga is nehezen fogalmaz meg. Talán az igazság iránti mérhetetlen vágya. Ezért is van rá ismét szükség, hiszen egy perverz, szadista gyilkos egy egzotikus eszközzel - az un. Lipót almájával - fiatal nőket kínoz úgy halálra, hogy a végén magukat ölik meg iszonytató magányos szenvedés közepette.

Másrészt ott az északi táj, ebben a krimiben aztán tényleg extrém helyszínek vannak: a csak sítalpakon megközelíthető északi menedékházak, a hütték, amelyek közt kirándulva az emberek az életükkel játszanak a lavinák és a szakadékok világában. A szálak északról egészen Kongóig nyúlnak, így Afrikába is kitérünk.

Ráadásul a történet végig izgalmas marad, bár meglepően hosszú és aprólékos, sok szálon és helyszínen futó. Ott a nyomozó magánélete, mely összefonódik új munkatársa, Kaja szintén nem túl egyszerű sorsával, ott a munkahelyi nyomás a gyilkossági osztály és a Nemzeti Nyomozó Iroda belharcával, ott a gyilkos lassanként feltáruló, nyomasztó terhekkel titkos múltja és jelene, és a rengeteg szereplő izgalmas jelleme és sorsa, és így tovább. Ezért nehéz összefoglalni. Ezért annyira igazi.

Olvasd el.

Nem, nem valami durva diétáról van szó, hanem Kathy Reichs - dr. Csont szülőanyja -  újabb krimijéről. Ebben a történetben a nem túl barátságos dr. Brennan az iszonyúan kemény kanadai télben épp egy 19. század végén elhunyt apáca maradványait kutatja, mikor a kötelesség a jelenbe szólítja: Montrealtól mintegy két óra autóútra, St. Jovitba kell utaznia, ahol egy leégett házban talált emberi maradványok vizsgálatát kapja feladatául. Hamarosan kideríti, bűntényről van szó: az egyik áldozattal ugyanis golyó végzett, a házat pedig felgyújtották. Pár nappal később a rémálom folytatódik: a rendőrök a lépcső alatt további maradványokat találnak: egy kivégzett pár és iker csecsemőik testét. Brennant rendkívül megviseli az ügy, ráadásul az apáca maradványai is fejtörést okoznak neki. A törvényszéki antropológusnő Elisabeth Nicolet nővér származását próbálja tisztázni, mikor a McGill egyetemen találkozik dr. Jeanotte-tal, aki  a vallástörténeti tanszék csudabogár, ijesztő külsejű professzornője. Hamarosan a tanárnő asszisztensének is nyoma vész, majd egy egyetemista lány borzalmasan megcsonkított holttestét is megtalálják.

Van-e összefüggés az ügyek között? Összefonódik-e s sok szálon futó történet? Hová tűnt el Brennan húga, a hóbotos Bobby, aki egy önismereti tréningre érkezett Montrealba?

A nyomok Temperence szülővárosába, az észak-karolinai Charlotte-ba vezetnek, egyenesen egy szekta telephelyére...

Nna, itt be is fejezem, mert még elijeszt benneteket a nyakatekertnek tűnő történet és a sok vér...

A végére a kirakó minden darabkája a helyére kerül, ráadásul Brennan embersége, tudása és humora győz a gonoszság, kegyetlenség és tudatlanság felett. Kanada fanoknak kötelező...

Ja, és az apáca titka is lelepleződik :)

kép:

Olvasd el a szerző első krimijét is dr. Csonttal itt!

Nem, nem arisztokrata sem az áldozat, sem a gyilkos, sem más egyéb szereplője ennek a sötét hangulatú, drámai kriminek, ami híven a skandináv hagyományokhoz, társadalomkritikaként is megállja a helyét.

Burundi hercegnője az áldozat, a kegyetlenül, késsel megkínzott és meggyilkolt John Johnsson, a szenvedélyes akvarista kedvenc hala, sőt, szeretett feleségét is becézte így. Kicsi John, ahogy emlegetik, egy ideje már munkanélküliként élt egy lerobbant lakótelepen feleségével és fiával,reménykedve egy jobb jövőben. A rendőrség előtt sem volt ismeretlen, hiszen fiatalon a bátyjával sok balhéba, lopási ügyekbe keveredett, de hála Beritnek, a feleségének, immár tisztességesen élt. Vagy mégsem? Honnan szerzett több százezer koronát, amiről felesége sem tudott? Vajon a pénz miatt ölték meg? Vagy esetleg egy elmebeteg férfi akarta megtorolni az iskolában szerzett traumatikus élményeit?

Különös hangulatot kölcsönöz az egyetemi városban, Uppsalában játszódó történetnek az, hogy közeleg a karácsony: hatalmas a hideg és a hó, mindenki karácsonyfát és ajándékot vásárol, miközben egy gyilkos garázdálkodik a városban.

Kjell Eriksson ezzel a krimijével 2002-ben a svéd krimi akadémia első díját nyerte el. Talán ezért jelenik meg először magyarul ez a könyve, ami egyébként a sorban már a harmadik bűnügyi regénye. Ez némileg zavaró a magyar olvasónak, mert a nyomozónő, Ann Lindell háttér-élettörténete nem teljesen világos az olvasónak. Ráadásul, mivel épp gyesen van egyedülálló anyaként, így csak félig-meddig részese a nyomozásnak, melyben a főszerepet a legkedvesebb kollégája, a házassági válságtól szenvedő Ola Haver játssza. Így aztán tulajdonképpen nincs is igazi nyomozó-főszereplője a regénynek, mindenki hasonló súlyú, ami engem némileg zavart.

Igazából ez két regény: Kicsi John életének és halálának a regénye, valamint Ann és Ola regénye, akik nem igazán tudják eldönteni, hogy kollégák, barátok vagy szeretők legyenek....
 De pont ezért ajánlom, nagyon emberi, nagyon hiteles történet(ek).

kép:  freedigitalphotos.net

Baráth Katalin jóval előrelátóbb, mint Agatha Christie, hiszen első krimijének, A fekete zongorának amatőr nyomozónője mindössze 23 éves, szóval van még ideje megöregedni és tapasztalatokat szerezni a következő részek során...

A történet az 1900-as évek elején játszódik a bácskai Ókanizsán, egy alföldi kisvárosban, ahol Veronika igazi felvilágosult, modern nőként igyekszik élni: anyja bánatára esze ágában sincs férjhez menni, inkább egy papírkereskedésben dolgozik, ahol  kockás füzetbe írja romantikus kalandregényét, mikor nincs vevő a boltban, vagy épp verseket olvas. Szabadidejét kávéházban tölti, egyik legjobb barátnője pedig Giselle, a törvénytelen származású pincérnő. Nem csoda hát, hogy nehezen találja helyét ebben a miliőben, kalandvágya hamarosan veszélybe sodorja...

Egy őszi reggelen azonban vevő helyett a félkegyelmű Vili támolyog be az üzletbe, hátában egy késsel. Zsebében egy pársoros cetlit találnak Ady címadó verséből, amit természetesen Veron felismer és ezzel bele is csöppen a nyomozásba, lévén Vékony doktor, a halottszemlét végző orvos keresztlánya. A halottak tovább szaporodnak, a történet pedig tovább bonyolódik, méghozzá két szálon: a krimikedvelőknek ott a rejtély, de ott a romantika is: Veron szívéért ketten is harcba szállnak: az egyik az ifjú mérnök, a gyermekkori barát, Remete Pál, a másik a jóvágású Losonczy Ákos, a huszártiszt, aki a nyomozás egyik vezetője. Mielőtt azonban a kedves olvasó azt hinné, rózsaszín leányregénybe csöppen krimivel fűszerezve, ki kell, hogy ábrándítsam: a románc mellett ott a valóság, a korabeli társadalom sötét oldala is  az antiszemitizmussal, szegénységgel, kirekesztett leányanya-kéjnővel, tartalom nélküli kivagyi dzsentrikkel, pletykás városlakókkal.

Mindez azonban  olyan humorba ágyazva, ami folyamatosan mosolyt csal az olvasó arcára. Ez a humor főleg a jellemrajzokban nyilvánulnak meg: minden karakter esendő, erényekkel és hibákkal. Talán ezért olyan hitelesek, még a karikatúra-szerű rendőrkapitány, a nagyhangú, szépséges feleségére folytonosan féltékeny szerb Dujmovics is, akin különösen jól szórakoztam.

Külön poén, hogy Ady is feltűnik egy szegedi olvasóest során, melyen Veron is részt vesz egyik hódolójával. Vajon jól választott a rajongói közül? Vajon az igazi gyilkos került a szabadkai börtönbe?

Baráth Katalin blogját erről a regényről és a Dávid Veron sorozat további két kötetéről itt olvashatjátok.