Itt az ideje egy olyan Christie regénynek, melyben a rejtély kibogozója nem más, mint a kis szürke agysejtjeit megdolgoztató Hercule Poirot, akinek mindenki rosszul ejti a nevét, és ami még rosszabb, franciának nézi, pedig ugye hogy ugye, ő a híres belga magándetektív.

Ha már ilyen hihetetlen hőség van, akkor utazzunk is gyorsan el vele a bájos dél-angliai tengerpart félszigetén fekvő Jolly Roger szállodába, ahol Poirot idilli nyaralását egy brutális gyilkosság csúfítja el: valaki meggyilkolja a sziget elhagyatott öblében a szépséges, ám annál ridegebb és számítóbb ex-színésznőt: Arlena Stuartot.

Poirot-nak nincs könnyű dolga, mivel szinte mindenkinek alibije van, ugyanakkor sokaknak oka is volt arra, hogy megfojtsa a szépasszonyt.

Pompás jellemeket rajzolt meg Agatha Christie ebben a krimijében is. Csak úgy lubickolhatunk a két háború közötti angol társadalom reprezentánsai közt. Na jó, nem épp St. Mary Mead, de azért a kis vidéki szálloda sem rossz helyszín, nemde?

A gyanúsítottak között van egy féltékeny, sportos,  ám igen félénk és sápatag feleség, Mrs. Redfern, kinek férjével feltűnően flörtölt Arlena, mi több vele volt találkája a félreeső kis öbölben. De ott van Arlena férje, a visszafogott úriember, a feltűnősködő második felesége mellett boldogtalan Marshall kapitány, aki még nyaralás alatt is üzleti ügyeit intézi. Vagy esetleg a mostohalánya, a kicsit suta, magányos Linda Marshall végzett a gyűlölt Arlenával, beleunva drága magániskolákba való száműzetésébe ? Netalán a befutott divattervező, Miss Rosamund ölte meg a színésznőt, hogy a régóta szeretett Marshall kapitány mellett végre megtalálja a boldogságot?

Poitot mint mindig, bravúros logikája és mély emberismerete segítségével kideríti a meglepő igazságot.

Jajjj, hogy pont most diétázom :-/

Mindenesetre jópofa krimik Joanne Fluke sütis regényei. Az első: Egzotikus csók és gyilkosság. Hogy miért sütis krimik? Először is a főhős, Hannah Swensen egy sütis boltot, magyarán kis cukrászdát működtet, de nem a klasszikus értelemben: egy barátságos kis kávézóról van szó, ahol jókat lehet reggelizni és beszélgetni, mielőtt elindul a nap...

Hannah 30 körüli nő - akit idegesítő, de imádott anyja mindenáron férjhez akar adni - folyamatosan gyilkosságokba keveredik, melyeket jó érzékkel ki is nyomoz. Nna, és eközben süti a sütiket, amelyeknek a receptje meg is van a könyvben. Mennyei sütik: olyan igazi amerikai csurom csoki, vaj és cukor, némi liszttel: tudjátok, azok a finom kekszek, házi sütik, nem az uncsi piskóta vajkrém kombók...

Szóval Hannah vezeti a süti boltot és közben nyomoz, besegítve rendőr sógorának, méghozzá egy minnesotai kisvárosban, Lake Edenben. Hát, ami azt illeti, a kisvárosi gyilkosságok Agatha Christie óta a kedvenceim: itt mindenki ismer mindenkit, megy a pletyka, és persze mindenkinek van valami titkolni valója....

Ebben a krimiben a tejüzem szállítóját, a szimpatikus és jóképű Ront lövi le valaki Hannah boltjának közelében, majd nem sokkal később a lány talál még egy holttestet, történetesen a tejüzem vezetőjét...  Gyanúsítottból van bőven: ott a fociedző, aki veri gyönyörű, fiatal, ám nála jóval gazdagabb feleségét, aki Ronnal töltötte az éjszakát, vagy épp a város új fogorvosa, akivel Hannah-t össze akarja boronálni az anyja, de sorolhatnám...

Közben jókat derülhetünk Hannah családján és szerelmi életén: a kerítőnő szerepben tetszelgő anyján, aki állandóan telefonon "zaklatja" lányát, húgán, Andreán, aki nehezen birkózik meg az anya és a dolgozó nő dupla szerepkörével, vagy épp Mósén, a narancssárga macsekon, ami mindig okoz valami galibát. De Hannah sütijei minden helyzetet megmentenek...

Elárulok egy titkot: az egzotikus csók egy süti, a receptjét itt találod!

Kép: www.freedigitalphotos.net

A ti gyomrotokra milyen hatással vannak a regények? Rám nagy hatással, a Tetovált lány alatt például állandóan kávé ihatnékom volt, most meg ezek a sütik...

Dean R. Koontz regényei nehezen behatárolható műfajúak, akárcsak mondjuk Stephen King remekművei: izgalmas elegyei a horrornak, a thrillernek és a kriminek.

A történet egy szálon fut, mindent Susan, a 32 éves fizikusnő szemszögéből látunk. A csinos fiatal nő orvosai elmondása szerint majd három hét kómából ébredt fel, miután nyaralni indult egy oregoni kisvárosba, melynek határában autóbalesetet szenvedett. Testileg gyorsan regenerálódik, főleg, hogy orvosa, a jóképű McGee gondosan ápolja, romantikus vonzalmát sem titkolva a nő előtt. Susan részleges amnéziája azonban mindkettejüket aggasztja - a nő ugyanis nem emlékszik a munkahelyére, sőt, mikor kollégáival beszél telefonon, megmagyarázhatatlan félelmet érez. 

Hamarosan még rémisztőbb dolgok történnek vele: a kórház két ápolójában és két betegében elhunyt vőlegénye gyilkosait ismeri fel, akik az elmúlt 13 évben egy napot sem öregedtek... Mind orvosa, mind a nővérek hallucinációnak vélik a történteket, főleg mikor halott szerelme fejét találja fürdőszobája szekrényén, amit rajta kívül senki sem lát. És a dolgok egyre rosszabbra fordulnak, hamarosan rájön: az élete a tét...

Susan, aki racionális gondolkozású, végiggondolva a történtek minden kis részletét, kikövetkezteti, hogy nem az agyával van a baj: valaki vagy valakik furcsa, rémisztő játékot űznek vele. De kik azok és mi a céljuk? Van-e valaki, aki mellette áll, vagy az egész világ összeesküdött ellene? Van-e menekvés a kórházból és a kisvárosból?

kép: www.freedigitalphotos.net

Igen, Las Vegasról van szó és a nagy sikerű tévésorozat alapján készült könyvről, melyet Max  Allan Collins írt.

Mint szinte minden epizódban, most is két bűntény ügyében nyomoznak a jól ismert nyomozók. Catherine és Sara kapja a meggyilkolt sztirptíztáncosnő, Jenna Patrick esetét, mivel Grissom úgy gondolja, hogy a nő a múltja (Catherine ugyanis korábban szintén táncolt) miatt feltalálja majd magát abban a környezetben. A gyönyörű fiatal lányt valaki kábellel megfojtotta az egyik kabinban, ahol magántáncot adott elő.

A másik bűntett bonyolultabban indul, hiszen még halott sincs: Mrs. Blairt a barátnője, Lynn Pierce hívta zaklatott hangon, hogy feltétlen beszélniük kell, ám az asszony hiába várja, még órák múlva sem érkezik meg. A zaklatott nő a férjével bejelentést tesz a rendőrségen, átadva egy titokban készített hangfelvételt, melyen Lynnt a férje halálosan megfenyegette. Idővel előkerül a fűrésszel feldarabolt holttest egy része, így a férj által sulykolt eltűnési történet nem állja meg a helyét.

Közben Jenna ügyében egyre több bizonyíték mutat a féltékeny természetű párja, Ray Lipton bűnösségére. Catherine-t azonban megérzései más irányba fordítják.

Lynn férjéről és egyre több terhelő dolog kerül a napvilágra: kábítószer használat, titkolt fegyvertartás. Közvetlen bizonyítékot is találnak Warrick-ék: előkerül a feleség autója, melynek fejtámláján az uv fényben vérszennyeződések látszanak.

Mindkét férfi körül egyre jobban szorul a hurok.  De vajon valóban ők az igazi bűnösök? Hiszen Jennára minden kolléganője féltékeny volt, mivel szépségével ő keresett az Álombabák bárjában a legjobban. Ami pedig Lynnt illeti, mint kiderül, már egy ideje egy keresztény szekta tagja volt, ami egyre jobban eltávolította férjétől és kamasz lányától.

A helyszínelők, akik mint az egész város, éjszaka is talpon vannak, megtalálják a bizonyítékokat, a tárgyak és a testek pedig elmesélik az igazságot.

Ezt a könyvet úgy érdemes szerintem olvasni, ha ismered a sorozatot és abból már van egy képed a szereplőkről, mert olyan, mint egy forgatókönyv: csupa párbeszéd... Egyszóval hosszadalmas jellemábrázolásban ne reménykedj.

Jó a cím, nem?

Christian Charrière írta ezt a sötét hangulatú krimit, ami 1969-ben az év detektívregénye lett. Nem klasszikus krimi, hanem inkább thriller+a végére háborús regény.

A színhely egy francia kisváros az Atlanti óceán partján: itt él a Berger család egy hatalmas villában. A nyáron, mint mindig, az anyát egy külföldi diáklány segíti számos gyermeke ellátásában. Ezen a nyáron a szépséges német Ursula érkezik meg, felbolydulást okozva a család férfitagjai közt. Jean-Claude, az arcán lévő vörös anyajegye miatt gátlásos 20 éves fiú, és az egyiptológus apa, Henry is fülig szerelmes lesz a szőke szépségbe. A lány könnyedén bánik a szellemi fogyatékos, üvöltve kommunikáló Rogerrel, a vadóc ikerpárral és a visszahúzódó, kagylókat gyűjtögető Juliette-tel is. Csak a folytonosan a virágaival foglalkozó anya fogadja őt negatívan. De hiába a féltékenysége, a család többi tagja bálványozza a lányt.

Az idillt az egymás után bekövetkező halálesetek törik meg: először Juliette esik egy parti szikláról az óceánba, és nincs vége, sorra halnak meg egymás után a család tagjai és közben a házban is sok furcsa dolog történik: éjszaka különös hangok hallatszanak, a ház előtt ismeretlen öregemberek gubbasztanak, a hatalmas kínai vázában pedig csakúgy virulnak a dáliák, annak ellenére, hogy már senki nem gondozza őket....

Véletlen halálesetekről vagy gyilkosságokról van szó? Érdekes módon ezt nem a rendőrség deríti ki, hanem Jean-Claude tolmácsolásában derül ki a történetből, aki egészen 1944-ig visszamenőleg nyomozza ki a családja titkait szinte félőrült állapotban.

Összességében a történet zseniális, de mindössze kb. 150 oldalban van megírva... Ráadásul nem lehet egyik szereplővel sem azonosulni, ami nekem nem jött be.

Bár angolnak angol...

Agatha Raisinről van szó, M. C. Beaton skót írónő (akinek a valódi neve Marion Chesney) kotnyeles nyugdíjas hobbinyomozójáról... Miért volt szüksége álnévre az írónőnek? Korábban számos romantikus történelmi regényt írt, így, mikor belekezdett a krimiírásba, úgy gondolta, tiszta lappal indul... A sorozat weblapját itt találod.

A krimi, amit először olvastam az egyébként immár 21 részes sorozatból, az Agatha Raisin és a parázna lódoktor címet viseli.

A korábban PR-osként dolgozó, a birminghami munkásnegyedből származó, emiatt folytonosan kisebbrendűségi érzéstől szenvedő 50 körüli Agatha eladja a vállalkozását és egy vidéki faluba, Cotswoldsba költözik, hogy élvezze korai nyugdíjas éveit. De nem nyugszik, minduntalan gyilkosságokba keveredik, melyeket  igyekszik is kideríteni. Ebben segít neki a szomszédja, James Lacey, a leszerelt, sármos katona, valamint egy fiatal rendőr, Bill Wong.

Ebben a krimiben, mily meglepő, egy parázna lódoktor, alias dr. Paul Bladen a falu új állatorvosa az áldozat. De ki ölte meg a jóképű, negyvenes orvost, akiért Cotswolds facér, özvegy és férjes asszonyainak szíve egyaránt dobogott? Egy féltékeny férj, vagy egy hoppon maradt nő?

Ezt deríti ki Agatha, aki folyamatosan kínos és mulatságos helyzetekbe keveredik, mivel annyira tetszeni akar a megrögzött agglegény Laceynek, aki ráadásul az elegáns özvegy, Freda iránt érdeklődik.

A jó humorú krimi sokszor megnevettetett, ráadásul még az angol vidéki hangulatba is belemerülhettem, amit annyira kedvelek...

Most egy olyan Agatha Christie krimit mutatok be nektek, melyben szerepel ugyan Miss Marple, sőt, jelentős része van a rejtély kibogozásában, de nincs hangsúlyos szerepe.

A Nem zörög a haraszt főszereplője és narrátora ugyanis Jerry Burton, egy lábadozó repülőgép-pilóta, aki békeidőben nem találja a helyét. Orvosa javaslatára Lymstockba, egy hamisítatlan vidéki kis faluba költözik húgával, az angyali szépségű, de csípős nyelvű Joannával, hogy felépüljön testileg-lelkileg.

A nyugalom helyett azonban egy falusi rejtély közepébe csöppennek: valaki névtelen leveleket küldözgetve borzolja a kedélyeket. Ők sem ússzák meg, érkezésük után hamarosan kapnak egy mocskolódó levelet. Nem sokkal később, egy hasonló levél után öngyilkos lesz a helyi ügyvéd felesége, a háromgyermekes Mrs. Symmington. Halála érthetetlen, hiszen a képtelen vád, miszerint fiai nem a férje gyermekei, teljes képtelenség. De itt nincs vége a haláleseteknek, brutálisan meggyilkolják Symmingtonék cselédlányát, Agnest is. Közben a névtelen levelek csak jönnek és jönnek...

A rejtély megoldását a rendőrség és a Scotland Yard mellett a főszereplő, a lelkész felesége és Miss Marple közösen fejtik meg. Közben  nem utolsósorban Jerry és Joanna is megtalálja élete párját.

Állítólag ez volt Agatha Christie egyik legkedvesebb regénye. Ámde nem a bravúrosan végigvitt, hihetetlenül csavaros történet, hanem a sok-sok fantasztikusan életszerű  jellem miatt, amiért már eleve nagyon szeretni valóak és jellegzetesek a krimijei. Itt is találkozhatunk a tipikus falusi cserkészvezető vénlánnyal, aki feláldozza magánéletét bátyja orvosi praxisának támogatása miatt, a szedett-vedett öltözékű, rendkívül művelt, szuggesztív egyéniségű lelkészfeleséggel és sorolhatnám... Van benne még paplak, cselédlány, agglegény orvos, ötórai tea, porcelán és reggeli újság is, mégsem unalmas, sokadjára sem...

Imádom.

Nnna, akkor kezdjük a Boszorkányszöggel. Hogy miért pont azzal? Mert csak ez van a kezem közt, a többi Nesbø könyv szanaszét van a családban. Ennyit a tetszési indexről- egy könyv, egy író, akit mindenki bír, aki egyszer elolvas tőle valamit, nemtől és kortól függetlenül, még akkor is, ha nem egy nagy krimiolvasó egyébként.

Különben Nesbø krimijeit nem fontos feltétlen sorrendben elolvasni, bár úgy jobban összeáll a kép Harry Holeről, a nagybetűs nyomozóról, aki állati szimpatikus, de hogy miért....? (megjegyzem, Magyarországon nem is sorrendben adták ki, mostanában jelent meg az első, a Denevérember.

Merthogy morcos, antiszociális, magányos farkas, alkoholista, munkamániás, melankolikus óriás, majdhogynem depressziós, boldogtalan, problémás stbstb. Engem emlékeztet Wallanderre, de mégis más, és nemcsak azért, mert nem épp az opera a kedvenc műfaja. Nem a nők álma, és mégis... Van benne valami olyan érzékenység, emberség és igazságvágy, ami ki- és felülemeli a többiek közül. Egy szent-őrült...

Az osloi rendőrkapitányságon ő az ügyeletes őstehetség nyomozó, akit állandóan a kirúgás fenyeget sorozatos botrányai és szabályszegései miatt, sokan nem tudják elviselni, de van egy pár barátja, akik tűzön-vízen át kitartanak mellette. Mániákusan kutatja az igazságot, zseniális, képes "belehalni" egy ügybe.

Ez a történet már csak azért is rendhagyó, mert nyár van, és nem langyos norvég, hanem szokatlanul forró, ennek ellenére ott az a megfogalmazhatatlan hangulat, ami a skandináv krimik sajátja. A jólétben élő társadalom életmódja, rajza ott van a krimi minden oldalán, és mégis mindig a deviáns sötét oldalával szembesülünk ebben a regényben is. Naná, mert krimi és különben is, a gonosz mindig érdekesebb, mint a jó.

Szóval, találnak egy női holttestet, szemhéja alatt egy vörös gyémánttal, egyik ujja pedig levágva. Mit jelent mindez, hová visznek ezek a nyomok messze a norvég határtól? Eközben eltűnik a sikeres színházi rendező szépséges fiatal felesége, aki csak a nyári melegben üdítő sörért ugrott le a sarki boltba. Mi az összefüggés a két ügy között?

Közben bonyolódik Hole és a gátlástalan, de rendkívül sikeres nyomozó, Tom Waaler kapcsolata is - küzdelmük a végletekig elfajul, miközben közösen nyomoznak az ügyben.

Ebben a kötetben is találkozhatunk Rachellel, akivel Harry se veled, se nélküled kapcsolatban él, miközben imádja; de más visszatérő szereplőkkel is: Beatével, a zseniális képességű rendőrnővel, aki minden arcot megjegyez, és a kicsit flúgos taxisofőrrel, a gyerekkori baráttal, aki mindig kihúzza Harryt a pácból.

És a mellék-mellék-mellék szereplőkkel, akik olyan emberismerettel és érzékenységgel vannak megrajzolva, mint Stephen King regényének szereplői, teljesen életre kelnek a lapokon. Ebben a könyvben a kedvencem az első áldozat vörös hajú, élettel teli szomszédasszonya volt, aki akár az én szomszédasszonyom is lehetne :)

 Kép forrása: www.polc.hu

A svéd írónő első regénye - hasonlóan a többihez - a nyugat svédországi tengerparti kisvárosban, a festői Fjällbackában játszódik, ott, ahol a korábban közgazdászként dolgozó szerző is felnőtt.

A női főszereplő, a harmincas éveiben járó írónő, Erica, szülei hagyatékát tér vissza elrendezni a városkába, mikor gyermekkori barátnőjét holtan, jéggé dermedve találják nyaralója fürdőkádjában. Bár barátságuk 12 éves korukban váratlanul megszakadt, Erica, mivel jól ismerte a szépséges és sikeres Alexandrát, nem tudja elfogadni az öngyilkosságot, és nyomozni kezd. Partnere ebben Patrik, a volt iskolatárs, aki immár rendőrnyomozóként dolgozik a körzeti rendőrkapitányságon, Tanumshedében. Közben magánélete is bonyolódik:  férje kegyetlensége elől húga hozzá menekül két kisgyermekével, ráadásul Patrik sem közömbös számára. Igen, ez a könyv kettő az egyben: krimi, romantikus regény, sőt, van benne némi szingliregény "beütés" is...

Szívósságuk és találékonyságuk segít kideríteni azt az évtizedes titkot, ami ebbe a  tragédiába torkollott és ami három család életét tette tönkre - miközben lelepleződik az idilli kisváros felszíne alatt megbúvó szívszorító dráma.

Különösen tetszett a krimiben a sok jópofa és találó jellemrajz, a kisvárosi miliő, amiről nekem sokszor Agatha Christie St. Mary Meadje jutott eszembe...

Azóta olvastam már az írónő Prédikátor című regényét is, hasonló tetszési indexszel.

Ritkán áll elő az a helyzet, hogy hamarabb látom a mozifilmet, mint a könyvet, amiből az előbbit készítették. Dennis Lehane Viharszigetének az esetében ez történt, és jól sült el a dolog… Már a film is nagyon tetszett. Hát még a könyv!

A történet az 50-es évek Amerikájában játszódik. De szó sincs benne kommunista üldözésről, sem rock and rollról…

A Viharsziget Massachusetts keleti partvidéke mellett fekszik az óceánban, elég távol ahhoz a parttól, hogy biztonságos  legyen elmebeteg bűnözők őrzésére, hiszen a szigeten nincs más, csak az Ashecliffe Elmegyógyintézet.

Teddy Daniels (a filmben Leonardo DiCaprio játsza) szövetségi rendőrnyomozó – aki nehezen birkózik meg fiatal felesége erőszakos halálával -  új társával, Chuck Aule-lal azért érkezik a szigetre, hogy megtalálja az egyik eltűnt ápoltat, Rachelt, a skizofrén beteget, aki nem vesz tudomást arról, hogy mindhárom gyermekét megölte. A nő után csak egy titokzatos üzenet marad utána a zárkájában:

A NÉGYES SZÁM TÖRVÉNYE 

ÉN 47 VAGYOK

ŐK VOLTAK A 80 

+ TI 3-AN 

MI 4-EN VAGYUNK

DE

KI AZ A 67?

 A regény végére ez is kiderül…

Itt is befejezhetném ezt a posztot, de akkor a fentiekből úgy tűnne, hogy ”csak” egy átlagos rejtélyt kell megoldani ebben a krimiben. De ez nagyon nem így van. És ennek nem csak a szokatlan színhely, a hurrikán által elzárt sziget és az azon fekvő elmegyógyintézet, valamint a baljós, már-már horrorfilm-szerű hangulat az oka, hanem az az elképzelhetetlen és megjósolhatatlan csavar, amibe a regény torkollik.

Persze az egész nem érne semmit a szerző fantasztikus tehetséggel megírt sorait átható egyedi stílus nélkül. Egész biztos, hogy Dennis Lehane többi regényét is el fogom olvasni…